A Throbbing Gristle, mint zenekarnév, egészen rettenetes. Nem úgy, mint a Butthole Surfers, vagy az Anal Cunt, hanem mint valami borzalmas hangású ételnév, mint mondjuk a lucskos káposztafőzelék. Undorító. A jelentése nem is annyira fontos (lüktető porcogó amúgy), csak az egész hangzása, ahogy benne vannak az angolszász nyelvek csúnya, torlódó mássalhangzói, amiket mi kelet-európaiak valami velünk született bénaságból képtelenek vagyunk anélkül kiejteni, hogy Lutonon teljes idiótát csináljunk magunkból.
A 20 Jazz Funk Greats ugyanolyan, mint a zenekar neve: lüktet és nagyon angol. Helytelenül gondoltam nagyon sokáig, hogy ez a lemez valami fertelmes, elborult, hallgathatatlan, fülre ártalmas, agyzsibbasztó ipari krákogás, amitől a lelkünk összefossa magát, a szemünk kidurran, mint az Emlékmásban és az arcunk leolvad, mint a Frigyládában. Nyilván vannak ilyen lemezek - egyik ismerősöm még évekkel ezelőtt büszkén akart nekem olyan zenét/zörejt mutatni, ami károsította volna az agyamat, azt mondjuk nem tudom, hogy 192kbps-ben is butított volna -, de én nem szeretnék velük találkozni. Viszont mint az indusztriál zene gyökerére, úgy rengetegen szoktak hivatkozni a 20 JFG-re, amitől meg még jobban elment előtte a kedvem a hallgatásától. Persze ennek az egésznek most éppen az a lényege, hogy megembereljem magam, és tágítsam a perspektíváimat.
Ipari városban nőttem fel. Láttam már kohókat, hatalmas, izzó vassal teli üstöket, lángoló fémeket, elhagyott, Tarkovszkij-hangulatot árasztó hangárokkal, úgyhogy nekem keveset tud mondani az indusztriál - minden nap egy hatalmas gyárépületet néztem iskolába menet, a város melletti egyik üzem hangját a mai napig nem hallom, mert annyira hozzászoktam. Nem kell nekem dobgépekkel aszinkronizált csövek csattogása, hogy belássam, az ember gép, méghozzá egy kicsi a sok közül, amikből aztán összeáll egy nagyobb, ésatöbbi ésatöbbi. Ezért meg is lepődtem, mert a 20 Jazz Funk Greats nem indusztriállemez. Cserébe viszont benne van minden, ami a nyolcvanas évek elektronikus alapú popzenéjét meghatározza, főleg a nálunk olyannyira divatos EBM-et és darkwave-et.
Ezért is vágott fejbe annyira, hogy ez az album egyáltalán nem erőszakos. Rámenős, és helyenként idegesítően intenzív, de semmiképpen sem egy összehangolt támadás a hallószervek felé, hanem valami koncepciózus massza, ami egyszerre durván kísérleti, másrészt pedig nagyon viccesen poporientált. Kábé 15 évvel Aphex Twin első ambient lemeze előtt a Beachy Head vagy az Exotica már simán hozza a félelmetes/nyugtató háttérzenét, a Still Walking vagy a Walkabout pontosan úgy hangzik, mint egy szúrosabb Kraftwerk szám, a Hot On The Heels of Love egy-az-egyben italodiszkó (és mennyire jó, te atyaúristen). Egyedül a Convincing People, a Persuasion és a What a Day! hozza azt a formát, amire én egy teljes lemezen át durvábban számítottam: sejtelmes, borús hangalapokon hangminták vagy Genesis P-Orridge karattyolása, dobgépek minimálra hangolva és totális hipnózis. Bár az utóbbiból is olyan a hangminta, mintha a Monty Python egyik Gumby szkeccséből lenne kivágva (ő az, aki szeret téglákat összeütni).
Azt hiszem örülök, hogy a 20 Jazz Funk Greats-et választottam elsőnek. Ez volt az egyik, amitől a legjobban féltem (a másik a Miles Davis) és nemhogy kellemes csalódás volt, hanem egyenesen tetszik, de főleg azért, mert más, mint amit vártam. Nem nyers erő, hanem rafinált művészet. Ráadásul mostanában, amikor a világ egyik legjobb blogját is erről a lemezről nevezték el, és nem lehet egy olyan, az Italians Do It Better (Chromatics, Farah, Glass Candy) kiadónál megjelent számba belehallgatni, ami nem úgy hangzana, mint ennek a lemeznek a címadó dala, vagy - hadd említsem mégegyszer, mert tényleg jó - a Hot On The Heels Of Love, akkor a Throbbing Gristle legnagyobb kritikai elismerést kapott és valószínűleg a saját széles körében ismert anyagát már jó régen illett volna hallanom.
01. 20 Jazz Funk Greats
02. Beachy Head
03. Still Walking
04. Tanith
05. Convincing People
06. Exotica
07. Hot On The Heels Of Love (jobb klikk, mentés másként)
08. Persuasion
09. Walkabout
10. What a Day!
11. Six Six Sixties (jobb klikk, mentés másként)
