HTML

illene hallani

Amiket már jó rég meg kellett volna hallgatni, mielőtt kinyitjuk a szánkat popzenével kapcsolatban.

Friss topikok

  • David a barátságos. ^.^: Vúú imádom énis <33 (2010.07.24. 12:19) Tiger Trap: Tiger Trap
  • VulcanDeathGrip: Értem amit mondasz, de még arra sem tudom rendesen elhúzni a számat, hogy Ice Cube két b-film közö... (2010.05.03. 00:39) NWA: Straight Outta Compton
  • VulcanDeathGrip: kőkemény cucc, minden hangja arcon vágott 99 telén, bár engem kicsit lehúz. Az Incesticide az igaz... (2010.05.03. 00:29) Nirvana: Bleach
  • söcsö: És lehet, hogy hülyeség, de én az Androgynousban egy kis Bruce Springsteent is hallok. :) (2009.09.06. 14:56) Replacements - Let It Be
  • söcsö: bocsánat az Hassle (2009.06.24. 09:49) Sebadoh: III

Butthole Surfers - Locust Abortion Technician

2009.04.14. 00:12 gurkaserpa

Már csak egy hét van hátra az idén igen ütős felhozatallal előrukkoló Donau fesztivál első hétvégéjéig, ez pedig végre elég ösztönzés volt ahhoz, hogy elkezdjek megismerkedni a második napon fellépő Butthole Surfers munkásságával. Róluk eddig annyit tudtam, hogy a nevükhöz méltóan idióta amerikai fiatalok ökörködése volt és hogy nagyon komoly kultusz övezi őket, de ezen kívül nem sok előítélettel kezdtem bele legjobbnak mondott lemezük, a Locust Abortion Technician hallgatásába. Talán valami piszkos punkzenére számítottam, vagy ilyesmi, de semmiképpen nem arra, amit kaptam.

Bár elég sok zenét hallgatok, már régóta nem történt olyan, hogy egy zenekar, vagy akár egy szám úgy igazán megdöbbentsen, vagy akár meghökkentsen. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy elég szűk skálán mozog a zenei ízlésem és csak elvétve találkozom szélsőségekkel, de szeretem azt gondolni, hogy ez azért van, mert már hozzászoktam a legkülönfélébb megpróbáltatásokhoz. Egy ideje már semmiféle problémát nem okoz mondjuk egyórás doom-művek, japán elektronikus zajkompozíciók, vagy hetvenes évekbeli bedrogozott német mérnökhallgatók kísérleti alkotásainak végighallgatása. Még ha nem is élvezem őket különösebben, legalább nem idegesítenek fel és nem az jár folyamatosan a fejemben az első perctől, hogy MI AZ ÚRISTEN EZ?! A Locust Abortion Technicianről viszont, azt hiszem, mindent elmond, hogy pont ilyen reakciókat váltott ki belőlem és hogy a hallgatása közben az utóbbi idők második legmegterhelőbb félóráját éltem át (az elsőt a Butthole Surfers debütlemezének, a Psychic Powerless Another Mans Sacnek köszönhetem).  

Nekem az jutott eszembe erről a zenéről, hogy valami ilyesmit érezhet bármelyik nyugdíjas, mikor egy teljesen átlagos rockszám kapcsán azt mondja, a mai fiatalok csak csörömpölést hallgatnak. Érthető, hiszen az neki zavarbaejtő, az általa ismert dolgokkal szinte köszönő viszonyban sem álló, zavaros valami, amit nem tud hova tenni. Hát pont ez az érzés kavargott bennem annyi különbséggel, hogy én ismertem a zenéjük összetevőit: hallottam már azelőtt is szarrá torzított gitárokat, rikácsolást, meg atonális zajongást, de ilyen mocsadék alja zenét még soha. Nem tudom mitől lett ez ennyire undorító – mintha a legnyakatekertebb no wave-t házasították volna valami perverz indusztriális dühöngéssel és az egészet nyakon öntötték volna még egy talicska szarral. Rémisztő, de komolyan.

Fogcsikorgatva hallgattam végig a harminchárom percet és vettem egy nagy lélegzetet mikor vége lett, mégsem voltam képes annyiban hagyni. Olyan ez mint az X akták, vagy bármelyik rémfilm gyerekkorunkban – az ember csak kukucskál az ujjai között, hiába tudja, hogy valami szörnyűséges történik éppen, amitől napokig nem lesz képes aludni. Végül többszöri meghallgatásra sem tisztult különösebben a kép, kivéve talán azt, hogy a számok jobban elkülönültek egymástól. A meglepően húzós gitártémával nyitó hatperces Sweet Loafot képes voltam megkülönböztetni a hablatyolós The O-Mentől, vagy a förtelmes mocsokblues Pittsburgh To Lebanontól, de valójában ez sem sokat segített. A Butthole Surfers esetében nem érdemes számokról beszélni, itt az atmoszféra az, ami lényeges. Mint már írtam, külön-külön érthető a vicsorgó, sípoló gitár, a sok különös effekt, az eltorzított pusmorgás, meg a látszólag mindentől függetlenül dübörgő dob, de ezek itt úgy vannak egymásra eresztve, hogy együtt olyan felfoghatatlan összképet alkotnak, amit leginkább a filmek klasszikus őrültekháza-jeleneteihez lehet hasonlítani, ahol az összes tébolyult üvölti a maga hülyeségét, mintha mindegyik csak a magáét hallaná, a folyosón végigvezetett kívülálló agyába viszont egyszerre tolakszik a sok kiáltás meg sikoly, amitől kurvára el akar már érni a kijárathoz.

A Butthole Surfersben viszont az az igazán furcsa, hogy valahogy mindig visszakívánkozunk. Én például még mindig undorral teli kíváncsisággal veszem elő sokadszorra ezt a lemezüket és egyelőre képtelen vagyok megunni. Tudom, hogy van ebben valami perverzió, de a zenekar, azt hiszem, pont erre épít, amiben azért van valami vicces. Egyébként az album hallgatása közben a leggyakrabban eszembe jutó szó a gusztustalanon és szinonimáin kívül a cinikus volt – a Locust Abortion Technician valószínűleg a legcinikusabb lemez, amit valaha hallottam, jelentsen ez bármit is.

Ezek után, azt hiszem, mondanom sem kell, mennyire kíváncsi vagyok, mit művelnek ezek élőben.

1 komment

Címkék: zaj butthole surfers locust abortion technician

A bejegyzés trackback címe:

https://illenehallani.blog.hu/api/trackback/id/tr211063449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stereomackó 2009.04.17. 20:24:57

a talicska szar a lehető legmegfelelőbb jelző, ami eszébe juthat az embernek velük kapcsolatban.
ezt nagyon eltaláltad. :)))
süti beállítások módosítása